Gyakran hallottuk az anyukáktól a Lélegzetnyi idő program meghirdetése után, hogy azért nem jelentkeznek, mert biztosan vannak olyanok, akik jobban rászorulnak … Én még bírom egy kicsit! – hangzott a szemérmes visszautasítás. Sokszor tapasztaltuk (néhány mondatos beszélgetés után kiderült), hogy az anyák úgy vélik, úgy érzik, nem érdemlik meg a pihenést, a kikapcsolódást.
Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy megerősítsük az érintett anyákban: szükségük van pihenésre, kikapcsolódásra, hiszen a legtöbben nem átlagos “puttonyt cipelnek”. Ha még sokáig adni akarnak magukból, a szeretetükből, az önzetlenségükből, akkor időnként fel is kell töltődniük – ahogy minden anyának. A különbség annyi, hogy a tipikus fejlődésű gyermek(ek)et nevelő szülők könnyebben találnak a környezetükben olyan személyt (nagyszülőt, nagynénit, nagybácsit, szomszédot, barátnőt stb.), akire simán rábízhatják a gyermeküket, mert nem igényel speciális ismeretet, tapasztalatot. A “mi anyáink” ebből a szempontból (is) egy kicsit nehezebb helyzetben voltak (és vannak azóta is).
Mindnyájunknak nagyon fontos szem előtt tartani, hogy csak a kipihent anya a jó anya! Vagy árnyaltabban: a feltöltődött anya sokkal jobb anya! Mindent elkövettünk, hogy egyetlen anya se maradjon ki azért, mert ennél a lehetőségnél is inkább másokra gondolt! Egy csipetnyi egészséges önzésre szükség van!
Íme egy kis ízelítő a Lélegzetnyi időben részt vett anyák visszajelzéseiből:
„Nem tudom szavakkal kifejezni mennyire hálás vagyok ezért a lélegzetnyi időért! Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire szükségem van rá! A gyermekeim az életem, természetes, hogy minden energiámat rájuk fordítom! Azt gondoltam, lelkiismeret furdalásom lesz, amiért 9 év után 8 órát magamra fordítok! De nem volt! Annyira kellett ez már nekem, hogy feltöltődhessek és erőt gyűjtsek a következő 9 évre!” (Klára)
Nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem a programban és így lehetőségem nyílt egy-egy kis “LÉLEGZETNYI IDŐ”-re. Isten fizesse meg a jóságukat és ezt a kezdeményezést! (Katalin)
Nem tudom kifejezni szavakkal, hogy mit jelentett számomra 8 óra szabadidő megszakítás nélkül. Egyedül nevelem a 26 éves halmozottan sérült lányomat. Amióta kerekesszékes, séta közben mindig azt figyelem, hol nincs lépcső vagy padka. Olyan helyre, ami nem akadálymentes, kb. 20 éve én sem jutottam el. (…) Köszönöm, hogy mindezt megkaphattam. Közben az is kiderült, hogy a lányom is ajándékot kapott ezzel. Egy anya-mentes napot. Nagyon élvezte a “szabadidejét” a gyerekvigyázóval. (Márta)
Nagyon ritkán tudunk így együtt kimozdulni, mert általában az egyikünk otthon marad a fiunkkal, akivel sajnos ilyen programokat nem lehet szervezni. Jó érzés volt, hogy kicsit kiléptünk a hétköznapokból úgy, hogy közben nyugodt voltam a fiam miatt, aki egy tündéri segítővel töltötte a napját! (Krisztina)
Nagyon szépen köszönöm, hogy van erre lehetőség, mert Önök nélkül a kikapcsolódásra esélyem sem lenne. (Anna)