A kapott lélegzetnyi időt próbáltam ténylegesen és 100%-ban magamra, a saját vágyaim teljesítésére fordítani. Ez csupán azért lényeges és nehéz, mert ha valami miatt a sérült gyermekem nélkül vagyok (iskola idő,….) akkor ezek a holtidők munkával vagy ügyintézéssel telnek. Bár tudom, hogy szükségem van a manapság közhellyé váló “én-időre”, eszembe sem jutna, hogy meg is érdemlem, vagy hogy azt lelkiismeretfurdalás nélkül használhatom fel magamra.
De most félre téve minden mardosó érzést, a barátnőimmel megszerveztünk egy számomra igazán “luxus estét”. Színházba és étterembe mentünk.
Hálás vagyok az egyesületnek, a gyermekfelügyelőnek, és a barátaimnak, hogy lehetőséget biztosítottak nekem ehhez a felejthetetlen és remek programhoz.
Köszönettel: Kovács Bernadett
